Egy idő után eljött újra az az idő nálam, hogy mi lesz ezután? Már a várva várt csoda is megérkezett, ki van pipálva, és mi lesz utána, ami motivál, ami célt ad, amiben örömet lelem csinálni, ami miatt alig várom a holnapot lefekvés előtt, hogy újra kezdjem. Ez szerintem normális, csak kutatni kell egy kicsit, hogy mi az ami még jobb kedvre teheti az embert. Persze az nehézséget okoz, ha minden ami a fejben van, vad keresések közepette kitalálni, mi is lenne pontosan az, ami új reményt adhatna, pont a sok gondolkozás végett szerintem kerülök én abba a helyzetbe, hogy semmihez se lesz közben kedvem, mert már a gondolkozástól is hogy mi lenne a szórakoztató dolog, ami leköt, már teljesen elkedvtelenít, hogy mennyi mindent lehetne csinálni, még sincs egyik dologhoz sem kedvem.

Ezért a kulcsszó: CSAK CSINÁLD!

És előbb utóbb megjön az ihlet, a dolog, ami jobb kedvre derít, végül is mégis valamivel ki van töltve az egész nap, és mégsem semmittevéssel, mindig van mit alakítani, csinosítani, kipofozni. Vagy csak egyszerűen, nem csinálni semmit, egy jót lazítani, pihenni, csak „lenni”.

Meg kell mellette tanulnom elengedni az emberek bántó, sértő, belekötöszködő dolgokat amiket a fejemhez vágnak, és egyszerűen csak jót nevetni magamba, és nem kell mindig veséig elemezni az illetőt, hogy miért viselkedik így, el kell fogadnom, hogy a többi ember ilyen, és én meg olyan vagyok, mások hadd legyen meg amolyanok, mindenki olyan amilyen akar lenni, és kész. Főképp ezt a WoW -on jön az emberek savazása, hogyha bárki kérdez valamit, egyből szarkasztikus, lehordó választ talál egyből, az ilyen játékokban, és szerintem itt most bele lehet sorolni, az ÖSSZES játékot, az emberek próbálják kiélni azt, amit a való életben nem tudják, egy kis erőt, hatalmat, pénzt, megbecsülést, törődést, vagy letolást, amit csak el lehet képzelni, mindenkinek mindenre ad kilátást, amit az egyén maga örömét leli. De szerintem a legfontosabb, hogy magadat tudd, hogy te ki vagy, és nézz mélyen magadba ilyenkor, ez is egyfajta tanulás, ugyan azokat a dolgokat át lehet vezetni az életbe, tehát, nem egy új személy leszel a játékokban, hanem csak jobban kiteljesül, mi az ami benned mélyen legbelül el van nyomva, és ez az ami kitörik ilyenkor. Aki meg csak a TV-t nyomkodja egész nap és az embereknek a üres beszédét, kovolt drámákat nézi, az meg nem is akar ezekre gondolni, hogy ki Ő igazából, mert érzi hogy valami gebasz van, csak nem akar rá fényt deríteni, ezért is a boldog tudatlanságban élni hogy ki-mi vagy éppen bőven elég hozzá. Akár az életben, akár a játékokban, akár a TV előtt ülve, nem szabad elfelejteni, hogy, ki vagyok én? kinek a gondolatai ezek?