Ezt a bejegyzést hosszú időn át érleltem magamban, beszélgetések és megfigyelések alapján. Sokáig nem mertem nyilvánosan kimondani, mert tartottam a következményektől — attól, hogy félreértenek, vagy akár hátrány is érhet emiatt. A szöveg finomított formában, mesterséges intelligencia segítségével készült, de a gondolatok, a látásmód teljes mértékben az enyém. Így látom a világot ma, a mindennapok…

Egy idő után eljött újra az az idő nálam, hogy mi lesz ezután? Már a várva várt csoda is megérkezett, ki van pipálva, és mi lesz utána, ami motivál, ami célt ad, amiben örömet lelem csinálni, ami miatt alig várom a holnapot lefekvés előtt, hogy újra kezdjem. Ez szerintem normális, csak kutatni kell egy kicsit,…

Vén kecske lettem, káposztát eszek már, és jobban felfigyelek, hogy miként változtatja meg az emberek viselkedését a környezeti változók, bennem magamat is beleértve ezzel. Vegyes érzelmi napokon vagyok túl, próbálom keresni még mindig a helyemet a világban, újra előjött a napvilágra ez a kérdés, próbálom visszahozni a dolgokat amiket a múltamban örömet okoztak, a jelenben…

Valahogy mindig akkor jön rám, az hogy ki kell írnom magamat, amikor az idő sem „kedvező”, visszatükrözi a belső lelki állapotot, vagy legalább is, nagyon is tudok vele azonosulni, rákésztet arra, hogy belenézzek saját magamba. A spirituális utat kicsit félre tettem, a családi sebeket amik voltak, már lecsengettek, megvolt a karácsony, szülinap, névnap, minden egyben,…

Ez a téma nagyon is érintett téged is, vagy ha azt gondolod, hogy nem, akkor nem fogadod el igazából magadban, hogy igen te is függő vagy valami iránt. Nem feltétlen itt a legdurvább, legvadabb, leg nem tudom kibb függőre gondolok, egyszerűen az emberre, aki annyira megrögzött egy dolog után, hogy amiatt képtelenné gondolja az életet…

A legjobb hónap az évben, amikor mindenki felfordul, kifordul Önmagából, mert ez egy annyira felturbózott hónap, mint még soha más. Ennek muszáj tökéletesnek sikerülnie, nem sikerült a tavasz, a nyáron nem mentem sehova se nyaralni, ősszel se kapargattam a faleveleket, ezért meg kell mutatni, hogy télen, olyan zord és hideg minden, ezért vegyünk ötezer izzót…

Nagyon összetett ez a világ ami lett, ezért sokkal könnyebb valamit elszúrni, vagy elrontani, mint egyből helyesen cselekedni, és jól csinálni azt, amit csinálsz. Nehéz igazából a kudarcot elfogadni, a mai tökéletesnek mutatott/vélt világban, hogy valami nem sikerült, vagy nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Minden annyira csillogónak, ragyogónak akar hatni, egymást tupírozva hogy ki…

Igen, a cím most jól átadja a történéseket. Az új hobbimnak élek, az pedig a sétálás, és a sétálás közben múltelemző-idézgetések. Nem tudom melyik a megterhelőbb, néha a séta, néha a sok gondolat, az elmúlt napokban az utóbbi inkább. A múltkori Riadt szarvasok! cikkemben lehet úgy éreztem hogy nem akarok túl kritikus lenni azoktól, akik…