Valahogy mindig akkor jön rám, az hogy ki kell írnom magamat, amikor az idő sem „kedvező”, visszatükrözi a belső lelki állapotot, vagy legalább is, nagyon is tudok vele azonosulni, rákésztet arra, hogy belenézzek saját magamba. A spirituális utat kicsit félre tettem, a családi sebeket amik voltak, már lecsengettek, megvolt a karácsony, szülinap, névnap, minden egyben, most már hátra lehet dőlni és élvezni az utazást tényleg, próbálom minél kevesebbre redukálni a csiszolódásokat-feszültségeket a családdal, akik nem tudtak még mai napig teljesen megérteni engem, és nem is akarnak. Végig hallgattam hogy a testvéreim lelkileg mennyire zoknin vannak, hiába nyújtottam segédkezet, nem lett jobb tőle nekik, van, amit csak saját maga tud az ember csak elintézni, ha Ő maga munkát fektet bele abba, hogy meg legyen oldva a helyzet, de úgy tűnik, ez a mai elkényelmesedett világ, már inkább afelé tendál, hogy mindenki törődjön bele a dolgába és ne csináljon semmit. Én inkább akkor mégis csinálok valamit, elvarrom a szálakat, mert a nyavaj (nyavajgás)- vonatra én nem fogok felülni velük. Manapság nem lehet semmi jót megosztani, semmi örömteli, boldog dolgot, ami jó dolog történt az életben, mert már csak vagy irigykedéssel és egykedvűen van fogadva, így is úgy is, de ha valami katasztrófa történik, akkor azon aztán mindenki tud fröcsögni-locsogni, az már hírértékű hír. De hát, mit is lehet tenni, ha ilyen szelek fújnak, nem igaz? Menjünk a szél irányába egyenesen, nem is kell jobbra meg balra nézni, csak szállni a lendülettel ahova a többiek is szállingóznak. Elég a saját kis családomban kialakítani a harmóniát, amennyire lehetséges, persze, ahol ember van, ott csiszolódás és feszültség is keletkezik, de az mégis csak más, mint már egy családtag/rokon, akivel ritkán találkozol, teljesen más égtájon, és más a gondolkozása is (már). Hova fog a világ jutni, amikor már a képernyők se fogják lenyűgözni az embert? Mi lesz a következő dolog, ami az új generáció a fejébe fog venni, mi lesz az a cél, amiért majd értelmet fognak látni, mi lesz ezzel a világgal, és a rajtuk élő lelkellek?