silent night

A legjobb hónap az évben, amikor mindenki felfordul, kifordul Önmagából, mert ez egy annyira felturbózott hónap, mint még soha más. Ennek muszáj tökéletesnek sikerülnie, nem sikerült a tavasz, a nyáron nem mentem sehova se nyaralni, ősszel se kapargattam a faleveleket, ezért meg kell mutatni, hogy télen, olyan zord és hideg minden, ezért vegyünk ötezer izzót és akasszuk ki a ház köré és díszítsük fel a kutakat, és ha nincsen egy LED-es rénszarvas a kertedben, akkor gyakorlatilag nem vagy emberi lény! Ez az amit röviden csak úgy emlegetünk, hogy karácsony. Ahol mindenkinek hyper érzékenynek kell lennie, ha nem úgy sül el a dolog ahogy minden szenttül békében lett kigondolva, akkor bődületes hisztit le kell verni, és most, ebben a hónapban, ha soha máskor sosem beszéltünk egymással, sem találkoztunk, akkor most itt a remek alkalom, hogy jó sok tömény szesz és minden mással karöltve akkor boruljunk egymást keblébe és legyen egy tökéletes nap, ahol utána majd a másnap jól át lehet csámcsogni hogy mennyire gyász az egész. Igen-igen. Ez az év legszebb ünnepe, ahol mindenkinek kötelezvény a hazugság, mert mindenki porcelánból van, és ha már amúgy is ilyen ritkán találkoztok, mert nem bírjátok egymást, akkor tényleg ezt a néhány órát akkor az egymás képébe hazudozgatásával töltsük el egy néhány órácskát. Úgyhogy, én ezt meguntam már, engem már az anyám sem hív fel telefonon, inkább a páromat hívja fel, mert annyira nyersnek érez engem, hogy már képtelen velem beszélgetni, mert fáj amit mondok – de persze – a másik ember csipkelődése, az teljesen elfogadható, és elfogadott, ha azt be van burkolva, csomagolópapírban, masnicska rá, és kis névcédula, amin az áll: ROHADJ MEG!

Nade, mit akarsz betölteni, a sok leddel, ami lóg a kertedben?

Miért megy egész éjjel, ha nem dohányzol, nincs állatod, ezért nem mész ki már az 1°C hidegbe, de lehúzott redőnnyel nyomatva ezerrel, az úgy biztosan befoltozza a tátongó űrt a lelkedben. De ha meg néha kinézel rá, akkor meg az év többi részében miért vagy bebújva a csigaházba, és ugyan úgy passzív vagy mindenkivel, de a december, az a csodák hónapja, és akkor kiverve a biztosítékot szét kell ragyogtatni az egész utcát, a szembe ház lakó épületét, mindent amit lehet, remélem még a földet is felforrósítod vele, csak hogy, tutira menjünk hogy egy deka hó se hulljon és semmi se legyen olyan mint amilyennek lennie kellene. Kövessük csak az amerikai miller-milliőt hogy csak így lesz kerek az életed ha megmutatod a világnak: EGY LELKI NYOMORONC VAGYOK ILYENKOR

Mert igen! Ha ez tesz boldoggá, hogy a házadat így kidíszíted, több feszület van benned, mint a Jézus szobrokon az utak mentén. A szomszédnak se tudsz köszönni, sőt nem is ismered, de az egész utcán meg ha van egy árva fenyőfa a kertedben, ilyenkor teljes fókuszt kell neki adni, hiszen mert, valahogy mégis csak elnézést kell kérni az emberektől, hogy egész évben egy lusta-tuskó lajhár voltál, szóval vakítsuk be az égboltot, így a módi!

Úgyhogy, ez a hónap, és kifejezetten a karácsony miatt, évről évre csak azt éri el a társadalom, hogy csúszik egyre mélyebbre, és mélyebbre, és lejjebb, amíg már tényleg ez lesz a minden napok része. Mert már senkit sem hoz lázba a karácsony, elveszett az, amit hordozott volna. Az ajándék után már igazából a gyerekek sem epekednek – kivéve ha olyan OKOS szülőlény vagy, hogy egy okostelefont veszel a gyereknek, vagy minden évben azt – , mert különben semmi mással nem tudod már boldoggá tenni, mert ez a világ. Ha már nem úgy viselkedsz, nem úgy jársz mint a másik ember cipellőjében, akkor már nem is fog veled senki sem barátkozni. A lelki sérült emberek, szeretik lehúzni a többi embert, a saját szintjükre. És ha te sem vagy a -7es szinten, mint ahol a többi ember mozog, akkor gáz vagy tesó, addig mondja hogy az vagy, amíg le nem érsz te is a mélygarázsba, az alaksorba, ahol ő is tartózkodik. Mert, a legtöbb ember, az már csak mélyaltatásban van, csak vegetálva túléli a napokat, napról-napra, a megszokott rutinban. Én nem vagyok olyan öreg ember de vissza szívnám azt a 2000es éveket, még akkor is ha nem azok voltak minden téren a legszebb évek, de maguk az embereknek a mentalitása, és az hogy nem volt mindenki zsebében okostelefon, ami nélkül nem tudnak létezni sem egy percig sem, maga volt a mennyország. Amikor még az emberek kreatívak voltak, nevettek, és nem képeket dugtak az orrod alá, hogy röhögj a szövegen amit elolvasol. Amikor nem ücsörögtek az autóban vagy a ház előtt pötyörészgetve a telefonjukat, hogy még ezt gyorsan lerendezik, mielőtt betérnek a családi hon-ba, mert ott biztosan nem fogja folytatni azt a tevékenységet, amit a házon kívül csinált (kivéve a kalandozásokat, ha azt vezénylik le ilyenkor, nagyon jó hogy csak ezzel tudod feldobni az üres életedet, hogy a hazudozgatásokból egy hatalmas buborékot fújsz). Komolyan nincsen több senkiben már? Senki sem akar semmit sem csinálni? Csak lenni és nézni ki a fejéből? Ha igen akkor ki fog itt bármit is csinálni? Kire-mire vártok emberek? Mikor keltek fel és néztek fel az égbe?

aliens took our brain