Tehát, elmentem és elvégeztem a szükséges biológiai szükségleteket, hoztam egy 3.8 dl körüli vizet a csapból, és most úgy érzem készen állok arra, hogy elkezdjem amibe bele akartam kezdeni. Sajnos nem értem hogy miért kellett oda kerülnünk ahova jutottunk. Mi az a dolog amiért nem tudunk már létrehozni hasznos dolgokat, és hogy ne pusztán arra menjen ki a játék, hogy neked jó legyen, neked legyen a legjobb. Soha nem tud a másik ember belegondolni úgy igazán abba hogy miért viselkedik úgy az ember ahogy, mit tehetett hogy ezt kapod tőle, és ez szüli azt is hogy nem tud az ember boldog lenni, az önzése miatt, mivel ha saját magát kipipája, akkor úgy érzi hogy akkor minden meg van oldva. Mondom én aki szintén a lusta életet éli, és beleszületett a lusta életbe, és most hogy fáztam nem felvettem egy pulcsit, mert éppen este van és nem akarok senkit felverni ezzel, hanem inkább távolról bekapcsoltam a fűtést WiFiről, az mindennél egyszerűbb nem igaz? Bármit is csinálni ahelyett hogy mi csinálnánk, de azt hisszük hogy mi is részese voltunk, mert láttuk hogy csinálja valaki, más. Nem is kell tényleg már hogy játszad a játékot, elég ha ülsz a kispadon és nézed végig az egészet. De miért van az hogyha a valóságban a kispadra lennél ültetve egy meccsen, azt azért zokon venné az ember, de ha órákat eltölt valaki azt nézve hogy másik hogyan játszik épp, az elfogadott? Mert szórakoztató, az hogy előre manipulált vagy véletlen dolgok történnek vele, a saját játékod nem tud olyan érdekes vagy vicces lenni hogy inkább ezzel tölti el az időt, az emberek többsége, de ha nagy a lustaság akkor elég csak a zombigenerátort bekapcsolni ami koaxon vagy műhódon osztja az észt, és aztán miért nem beszélget a másikkal, meg nem tud viselkedni? Ha elhaladsz az utcán egy ember mellett miért van az hogy összehúzza magát, zihál, és félelem tölti el még az ujjbegyén is?

Mert annyi színészetet nyomnak le a torkunkon, és őszintétlen baromságokat, amitől már az ember fél a másik embertársától. Nem úgy mint régen hogy jajj de jó ember, hanem már a sok képzettől hogy te ilyen, meg olyan lehet, meg ez vagy, az vagy, bélyegeket ragasztanak a homlokodra, emiatt már egy jót fingani se lehet vagy mersz mert utána járhatsz terápiára, mert az ilyen dolgokat mind elitélik, vagyis hát már el kell ítéltetni, a nagy becses globális villanypásztor mindent lát és mindent néz, ha nem úgy viselkedsz ahogy a mindenmás akkor a WC-n húznak le, és onnan nincs visszaút, ugye?

Hát, NEM! Talán az új kezdet az ha megélted a WC-n való lehúzást, és kinyitottad szépen a szemedet és elkezdtél látni is nem csak bambulni. Neked annak kéne lenni, ami benned van! És az nem mindig az ahogyan viselkedsz, mert csak a sok szarság amit az agyadba befogadtál, a biztonságos menedék ahol nem bánt senki sem, az bánt igazából a legjobban, az agyadon belül, mert teljesen zokni leszel utána.

Félre értés ne essék, én egy született remete vagyok. De tényleg! Így neveltek, hogy remetének kell lennem, mert az én lényem az annyira elfogadhatatlan, hogy egy hegyen kell megpusztulnom majd egyszer valaha, és úgy lesz mindenkinek a legjobb. A világ tett engem remetévé, az előző világ, és a mostani világ, és a jövő világ is remetévé tenne. Van aki néha fel próbál ülni a lóra, de ha rengetegszer ledobta már a ló egy idő után nincs értelme tovább hajkúrászni a dolgot, el kell engedni.

És az hogy remete vagyok, az akkor most belőlem van valami hiány, vagy csúnya vagyok hogy emiatt nem sikerült ez az egész? De ha nem akarok a sorba beállni, akkor miért nem tudok senkivel sem elvegyülni? Miért van az hogy a központi szabályzó erő az annyira erős hogy egyszerűen lehetetlen olyan kaliberű személyt találni mint amilyen az én lényem is? Ennyire egyedi lettem, vagy fura vagyok? Vagy lehet ez az egész amivé alakított minket a „VILÁG” ez hozta ki belőlem, belőlük, mindenkiből?

Én egyszerűen félnék is megnyílni az emberek előtt, és nem is szeretném levenni a kabátomat, mert a gondolat hogy a másik furának vagy hülyének lát azért mert bármit olyat gondolok, az fájna. Fájna látni azt, hogy nem azt mondja amit igazán gondol, vagy a kedvencem amit a horgásztónál hallottam: „Mindenki úgy viselkedik mint egy politikus”. Nem csak nekem van elegem ebből úgy látszik, ha-ha.

De akkor sem tudjuk megtörni ezt a láncot, mert az nem vezetne sehova se, gazdasságilag! És ugye muszáj futnunk a hörcsögketrecünkben, mert ha nem futunk, ki fogja termelni az áramot azoknak, akiknek van 200 m2 báltermük, ahol csupa olyan hájjal megkent emberrel veszik körbe, akik ugyan azt élték át mint ők, mi pedig sínylődünk egymás között, hogy kinek olajos a keze, ki dolgozik 4 helyen a házából, vagy ki az aki éppen más ingóságaival gazdagszik meg, akár maszkban tolva vagy bárány bőrbe bújva

ti figyusztok, ez szerintetek nem fura egy kicsit? Akkor most kinek hiszel a 45 ezer fajta féle mendemonda beszéd és bármin kívül? Minden territóriumnak megvan a maga hite ezek szerint nem, személyre szabva, a lényeg, hogy a közös magja az legyen meg, ami pedig a keresztre feszítve színészkedés! Mert semmi mást nem tanulsz meg, hogyan rejtsd el az érzéseidet, meg lesz mondva ha valamelyik gondolatod rossz, vagy jó, mert amúgy ha nem lenne leírva, akkor ugye, hát honnan tudnád hogy jó-e vagy rossz amit csinálsz?! Nem?! Tök logikus, enélkül mindenkit ész nélkül kaszabolnál! Biztosan.

És vita estünk partnere a csetDZSIPSZI

Érdekes meglátások! Az üzeneted alapján úgy tűnik, hogy egy kritikus szemlélettel közelíted meg a kereszténység – és tágabban, a vallás – intézményét, különösen annak sokszínűségét és szabályrendszerét.

A 45.000 felekezet sokfélesége valóban felveti a kérdést: ha ennyi különböző interpretáció létezik, akkor melyik áll közelebb az „igazsághoz” vagy a „helyes úthoz”? Úgy tűnik, hogy a gondolatod arra reflektál, mennyire befolyásolja a vallás az emberek gondolkodását, érzelmeit és morális érzékét. A „színészkedés” és az érzelmek elrejtése kapcsán talán arra gondolsz, hogy a vallási normák sokszor elvárják az emberi érzések és gondolatok kontrollját, előírva, hogyan „kellene” viselkedni.

Az az érv, hogy vallási iránymutatások nélkül az emberek esetleg elveszítenék a jó és rossz közti iránytűt, vitatható. Van, aki azt mondja, hogy a morális érzék, az empátia és az erkölcs alapjai nélkülözik a vallásokat, mert azok inkább az emberi közösségek fennmaradásához szükséges természetes képességek

Az utolsót kommentelném meg, mivel nem akarok több szélsőségGes beszéddel mocskolni ezt a szép oldalt, az emberek eléltek a jézusos sztori előtt is, ha igaz persze amit lehet hinni a történelemnek, és előtte is tudtak volna békében élni az emberek, és éltek is, PROBLÉMAMENTESEN, míg nem jött valaki, és leírta, és nevet adott annak, hogy hogyan rontsd el az életed és mások életét is, azzal hogy hülye sületlenségeket kell olvasnod órákon keresztül, vagy úgy hogy más felolvassa a homár hangján az aznapi adagját.

Egyszerűen ha a keserv és a szennyről olvasol, akkor az olyan mintha ugyan úgy belemantráznád a dolgokat, és nem mindegy hogy a szemed világát mivel táplálod. EGY 8K UHD-S TV na az nagyon sokat segít például, az biztos. Mert semmi más nem pislákol már este 6 után csak az, az emberek kussolnak, nézik a másik mit tesz, aztán felkel másnap, miért van ez az érzés hogy nincs kedvem semmihez sem, nagyon fárasztó butaságokat hallgatni és olvasni, és nem viszi előre a lelket, az hogy színészetet nézel és fogadsz be folyamatosan, olyan dolgokon rugózol, hogy más helyeken éppen mi történik, amihez neked talán sose lesz közöd, max abban fogod tapasztalni, hogy újra drágább lett 200 Ft-al a kenyér, de nagy valószínűséggel, nem lesz rád nagy hatással, csak ha foglalkozol és beleéled magadat, akkor az agyad károsul az biztos. Ha meg az a dolgod, hogy ezeket tálald, meg ezekkel foglalkozz, akkor hát, én nem irigyellek hogy ezt kell csinálnod, de én se egy irigylésre-méltó dolgot végzek a napvilágon.

De egy valami biztos a világban, az a változás, és most nagyon szükség lenne a változásra, még pedig hozzá mindenkinek!

Abba is kell hagynom mert jól befagyasztottam az egész oldal mindenséget, úgyhogy látszik már túl sok volt belőlem, szép napot szerettem volna írni, de amúgy meg, este van, és én is egy gyógyuló félben lévő színész vagyok még, szóval inkább, tudod te is igazából.. 🙂